Bejelentés



EPILEPSZIA
"Nekünk csak ez kell,
éljünk békében,szeretettel!"

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.






Keresés a honlapon



Hírek
lelki segélyszolgálat

Rita sorstársnők kérésének teszek eleget mikor szólok hogy minden nap 9től rózsafüzér imádkozás van skypon, és akinek szüksége van lelki segélyt is tudnak nyújtani. Skype: d-rita1

FELHÍVÁS!!!

Kedves sorstársaink! Az idei évben is megszervezzük szenteste és karácsony két napján a társ vonalunkat, ahol is Telefonon, Msn-en, Skype-on lehet beszélgetni velünk bármiről. Önkéntesek jelentkezését várjuk, akik Telefonon, vagy Msn en, vagy Skype-on, esetleg Facebookon vállalná, hogy beszélgetne azokkal, akik szeretnének valakivel beszélni, hogy ne legyenek egyedül, vagy csak egyszerűen társaságra vágynak. Mint eddig is nem csak epilepsziások hívásait várjuk. Többéves szokásunkhoz híven 24-én du 16-órától én kezdem a sort és leszek vonalban, illetve vállalok még Skypeot és Msn-t is. Tehát önkéntesek jelentkezését várjuk 24- 25- én du ra és estére, illetve 26-ára du-án és estére, akik szívesen áldoznának idejükből e szép ünnepen e nemes feladat kedvéért, önmaguk és sorstársaikért. JELENTKEZNI: MESZAROSLASZLO@EBOC. HU CÍMEN,VAGY A MAGYAR EPILEPSZIÁVAL ÉLŐK ALAPÍTVÁNY TELEFONSZÁMÁN LEHET ! KÖSZIKE M. Laci

Kérés

Megkérek mindenkit hogy jelezze nekem hogy tud e segíteni támogatókat szerezni , akik csekély összeggel támogatnák egyesületünket

Apydan

Tisztelt Mészáros László úr! Utánajártam, hogy az Apydan készítmények kaphatóak-e, és a gyártó (Desitin Arzneimittel GmbH) magyarországi képviselője (Ewopharma AG Magyarországi Kereskedelmi Képviselete) arról tájékoztatott, hogy a gyártó kérésére 2010. január 1-jével töröltették az Apydant a támogatott gyógyszerek köréből. Egyelőre valóban nem kapható az Apydan, hamarosan elérhető lesz, mivel a gyártónak van ellátási kötelezettsége, azonban a fogyasztói ára magasabb lesz, mint az eredeti oxcarbazepin hatóanyagú gyógyszeré (Trileptal), ráadásul a Trileptallal ellentétben tb. támogatásban sem fog részesülni, úgyhogy a beteg által fizetendő térítési díj különbség még nagyobb lesz, mint a fogyasztói áré. Az Apydant kiválthatják a Trileptal-lal, de azt javaslom, hogy erről a kezelőorvossal mindenképpen konzultáljanak. Ha bármilyen további kérdésük lenne, szívesen állunk rendelkezésükre. Üdvözlettel: Németh Gergely Országos Egészségbiztosítási Pénztár Ártámogatási Főosztály

Apydan

Tisztelt Országos Egészségbiztosítási Pénztár! Sok sorstársunk jelezte, hogy az Apydan, az epilepszia kezelésére szolgáló gyógyszer,ún.antiepileptikum már huzamosabb ideje nem kapható gyógyszertárakban. Az epilepsziások kombinációban szedett gyógyszereit, ha lehet nem szokták változtatni, ha avval rohammentesség, vagy kevés roham szám érhető el! Az OGYI telefonos megkeresésünkre úgy tájékoztatott minket, hogy a fenti antiepileptikumra érvényes forgalomba hozatali engedély jogosultja a gyártó a Desitin Arzneimittel GmbH Weg beim Jäger 214 D-22335 Hamburg, Németország OGYI-T-8791/01-03 (300 mg tabletta 50db, 100db, 200db) OGYI-T-8792/01-03 (600 mg tabletta 50db, 100db, 200db). Szeretnénk megkérni önöket , hogy segítsenek nekünk abban, hogy megtudhassuk ideiglenes, vagy huzamosabb hiányról van szó mert akkor az Apydam kiváltásáról (pótlásáról kell gondoskodnia a sorstársainknak!) Ha nem Önök az illetékesek, abban, hogy kérésünkre válaszokat adjanak, de tudják kik azok, akkor kérem továbbítsák megkeresésünket Nekik! 2010-01-06 Tisztelettel: Mészáros László Kalász László . egyesületi elnök egyesületi alelnök

Gyógyszer hiánycikk!!

FIGYELEM!!! Az Apydan, nevű gyógyszer jelenleg országos hiánycikk ha nem tudja valaki beszerezni forduljon a kezelőorvosához!!!!

Üzenetek

Mindenkitől elnézést kérek aki a honlapon keresztül küld nekem üzenetet, de mindenkinek válaszolok ! Szeretném ha mindenki tudná aki így kér tanácsot segítek , de nem vagyok orvos és orvosi tanácsot nem tudok adni ! Így ilyen jellegű kérdést kérem ne is küldjenek ! Remélem a fórumunkhoz az orvosválaszol rovathoz gyorsan pótolni tudjok a Dr Sz A főorvosnőt és így lesz akinek ezek a kérdések feltehetők! Köszönöm Laci

A Honlap is megszépűl!!

A Fórum és az újság után a honlapunk a Nagylelkekklubja is MEGÚJUL ÉS MEGSZÉPŰL! kIBŐVÍTETT TARTALOMMAL ÉS MEGÚJÚLT KÜLSŐVEL VÁRUNK MINDENKIT! Az átállás alatti kellemetlenségekért elnézést kérek! Laci

MEGÚJULTUNK!!!!

A honlap fóruma megújult, és szebb külsővel, még több témában vár minden fórumozni vágyó , vagy csak információt és válaszokat várókat!! Regizz be és csatlakozz a többiekhez! Laci

LACI

KÖSZÖNET ÉS HÁLA AZ EGY ÉVES SZÜLINAPUNKON MINDENKINEK KI TETT VALAMIT IS EZÉRT AZ OLDALÉRT, LEGYEN AZ LÁTOGATÓ VAGY ÁLLANDÓ FÓRUMOZÓ, VAGY CSAK ÚJSÁG OLVASÓ !

DR EPI

2009 április 4.én útjára indult a DR EPI a havonta megjelenő újságunk ! On-Line változata!! A www.drepi.try.hu oldalon találhatjátok meg! Szerezzen sok örömet ez a havilap mindenkinek!

tovább >>



Szavazás


Az epilepszia nem betegség, egy állapot

Azték istenség az epilepszia jegyeivel (Codex Vaticanus)
AZ EPILEPSZIA EGY ÁLLAPOT
A roham mentes életvitel kialakítása nem csak a rohamkor kialakuló baleseti veszélyforrás miatt fontos, hanem annak szociális és társadalmi vonzatai miatt.Tehát csak azért mert néha rohamunk van, még nem jelenti azt hogy mások vagyunk,hogy betegek vagyunk .Úgy kell életvitelünket kialakítani hogy ez az állapot, ne a betegséget juttasa eszünkbe!Éljünk teljes életet amennyire csak lehet.Kívánok minden epis társamnak ehez roham mentes életet!

Az epilepszia (visszatérő görcsrohamokra való hajlam) a leggyakoribb agyi zavar, de nincsen köze az elmebetegségekhez. Az öröklött hajlam mellett különböző balesetekből adódó fejsérülések, fertőző betegségek utáni állapot következtében, valamint születés előtti és alatti károsodások miatt jöhet létre a váratlan eszméletvesztés.
Többnyire csak az úgynevezett nagy rohamot ismerik az emberek, amely azonban csak egyike az epilepszia harminc különböző megjelenési formájának. Van például úgynevezett kis roham is, amely rövid ideig szellemi kieséssel jár, máskor a beteg pár pillanatra csupán összerándul, mintha megrettent volna valamitől, illetve elrévedt, elbambult volna. Közvetlen kiváltó oka az agy elektromos túlműködése, illetve zavarai; a beteg a roham ideje alatt történtekre nem emlékszik vissza.

Az "epilepsziával élő" ember folyamatos egészségügyi kontrollt, kezelést, törődést igényel. A gyógyszerszedés, az esetleges életmódbeli korlátozásoknem jelentik feltétlen azt hogy ez egy krónikus kor volna.
Az epilepsziás ember csak kicsit máshogy él mint azok az emberek kiket a társadalom " normálisnak" fogad el. S bizony sokszor feleslegesen taszítja ki magából az epilepsziásokat. A kinyújtott kezet a másik felé bizony elfeledtük.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1997-ben világméretű kampányt hirdetett az epilepszia és a körülötte elterjedt előítéletek ellen. A WHO két nem kormányszintű szervezettel, az Epilepszia Nemzetközi Ligájával és az Epilepszia Nemzetközi Hivatalával együtt folytatja az epilepsziások orvosi ellátásának és társadalmi befogadásának javítására irányuló küzdelmet.
A fő cél az, hogy szűnjön meg az epilepszia körüli homály, és fogadják el a világban mindenütt, hogy ez gyógyítható betegség.
Számos országban még mindig nem agyműködési zavarnak tudják be az epilepsziát, ezért a betegséggel élők jelentős része nem jut gyógykezeléshez. A betegséggel kapcsolatos félreértések miatt az epilepsziások még ma is diszkriminációtól szenvednek a családban, a házasságkötésben, a munkavállalásban, állampolgári jogaikban, az oktatásban és a társadalomban egyaránt. Napjaink alapvető kívánalma, hogy a munkaerőpiac megfelelő lehetőséget biztosítson számukra, és a társadalom végre megszabaduljon az epilepsziával kapcsolatos előítéletektől, félelmektől.

A gyógyszerrel egyensúlyban tartott beteg teljes értékű életet élhet. Szellemi tevékenységük romlása gyakran kizárólag a gyógyszerek mellékhatásainak köszönhetők, de megfelelő terápiával sokszor nem lehet különbséget tenni az epilepsziás beteg és az egészséges ember értelmi funkciói között. Az epilepsziás beteg életminőségéhez nagyban hozzájárul a család és a hozzátartozók támogatása és megértő viselkedése.
Fontos, hogy az iskolai illetve munkahelyi közösség felvilágosítása, felkészítése az esetleges rohamra, és a segítségnyújtás megtanítása.
Magyarországon közel 100-150 ezer embert, illetve családot érint az epilepszia, és minden 5. embernek lehet életében egyszer vagy többször valamilyen epilepsziás rohama. A gyermek populáció közel 20% a érintett. A mai korszerű kezelések (gyógyszerek, esetleg műtét) eredményeként a betegek 70-80 százaléka tünetmentesen élhet,A gyermekek "kinőhetik" ezt a kort mintegy 65% ban, ugyanakkor minden második beteg a vele szemben támasztott előítéletek miatt képtelen beilleszkedni környezetébe.


Bízzunk abban, előbb-utóbb mindenki megérti, az epilepszia nem ragályos betegség, nem elmebaj, csak egy állapot, másság.
Tabu, avagy ez még mindig a sötét középkor? Mélyen elszomorító, hogy a mai magyar társadalom mennyire keveset tud az epilepsziáról! Az epifriend’s club felmérése szerint, mely nem reprezentatív, kevesebb, mint húsz százalék halott csak az epilepsziáról, és ebből is csak, mint egy két százalék tudta mit kell tenni, ha egy epilepsziás görcsöt kapott embertársával találkozik az utcán! A teljes felmérés, mely európai országokban is zajlott a www.epifriendclub.try.hu és a www.epilepszia.try.hu oldalakon lett publikálva. Ez a felmérés bizony sok kérdést felvet amellett, hogy nagyon sötét képet fest! A teljesség igénye nélkül csak néhány kérdés, ami megfogalmazódik: Hogy lehet, hogy az emberek nem ismerik ezt a betegséget? (válasz nincs…) Hogy lehet, hogy sem baleseti oktatáson, sem az iskolákban nem oktatják a betegség kapcsán felmerülő rohamok elsősegély nyújtását? (válaszok nincsenek…) Hogy lehet, hogy felelős orvosok, szakmai szervezetek, nem világosítják fel az embereket, sokszor a betegeket sem? (válaszok nincsenek…) Hogy lehet, hogy sem óvodapedagógusok, sem pedagógusok, nem ismerik, nem tanulják, a főiskolán mit kell tenni elsősegély esetén? (válasz nincs…) Hogy lehet, hogy szinte nincs is az epilepsziás emberek érdekeit védő szervezet Magyarországon? (válasz nincs…) Hogy lehet, hogy még a szakma sem tudja eldönteni milyen beteg az epilepsziás, talán elmebeteg, vagy fogyatékos, vagy rokkant…stb? (válasz nincs…) Hogy lehet az, hogy titkolni kell a betegséget, hogy munkához jusson az epilepsziás, már ha jut, az első rohamig? (válasz nincs…) Hogy lehet, hogy az epilepsziások több mint 90%-a vagy rokkantnyugdíjas, vagy rendszeres szociális segélyen él? (válasz nincs…) Hogy lehet, hogy a szakma és az orvostársadalom, ezen belül az epileptológiával foglalkozók, ezeket a kérdéseket „nem tudják megérteni” értelmezni, és érzékelni, miért is van a problémák feldolgozásához pszichiáterre szüksége a betegnek? (válaszok nincsenek…) Sorolhatnám a kérdéseket napestig és csóválhatnám a fejem, hogy válaszok nincsenek.. Lehet, hogy kezdem érteni mért is fedi több évszázados homály ezt a misztikusnak nem nevezhető, de a mai napig titkolt betegséget! A betegek szégyellik magukat a rohamok miatt, és annak látványa miatt, ezért inkább befelé önmagukba fordulnak, a szakma pedig hallgat, mélyen hallgat!
Na ez az a pont ahol most elszakadt a cérnám , és inkább hagyom a klaviatúrát, még mielőtt tehetetlen dühömben szétverném, én aki egy békés emberke vagyok! Inkább meghallgatom Zoránt, ki azt énekli: „szeretném hinni azt, hogy rád szép holnap vár!” Az orvosi meghatározás szerint is a szociális helyzet, az élethelyzet, a korral való együttélést, segíti, az eltűrő, befogadó közösség (család) környezet az epilepszia mértékétől, rohamok gyakoriságától,(rohammentességtől) az epilepszia különbözősége okán minden helyzet más. Más azért is mert az epilepsziás ember saját magának és helyzetének értékelésével, egész személyiségével esélyegyenlőségének megteremtésében érdekelt, de sajnos környezetének, általános elutasítottsága okán a helyzet kezelésének fő akadályává válik. Magába fordul és nagy eséllyel még depressziós is lehet. Természetesen az hogy egy adott ország , egy adott közösség hogyan viszonyul az epilepsziával élőkhöz meg is határozza azt , hogy az államnak, a mindenkori kormánynak milyen mértékben kell segíteni, hogyan kell segíteni, és milyen mélységig kell az adott közösségek mindennapi életébe belefolynia. Ez szociális kérdés. Személy szerint úgy vélem a szociális törvény eddig nem számolt azzal, hogy az emberek élethelyzete csak úgy változtatható, hogy abban több szakterület kompetenciája bekapcsolódik. Ha kell szorosan egymással együtt működve, egymásból élve működnek. A társadalomnak, a társadalombiztosításnak, az egészségügyi ellátásnak, az önkormányzatoknak, a kormányzatnak együttesen kell biztosítaniuk az epilepsziások legmagasabb szintű, állandó egészségügyi ellátását, beleértve azt, hogy az esetek legnagyobb többségében az epilepsziával élő élete végéig gyógyszeres kezelésre szorul. A gyógyszeres kezelés ma Magyarországon az epilepsziások számára nem megoldott! Hiába kapnak közgyógyellátást, a keret melyet a területileg illetékes egészségbiztosítási pénztár állapít meg, nem fedezi az epilepsziás beteg gyógyszerkiadásait! Ez azért is fontos, hisz rohammentesen csak állandó gyógyszerszedés mellett érhet el a beteg, illetve állapotát csak úgy tudja megőrizni, ha mindennap rendszeresen beszedi az adott gyógyszerek megfelelő adagjait! Ha nem tudja megvenni, nem tudja bevenni. Már pedig ma az epilepsziával élők nagy többsége rendszeres szociális segélyből él melynek összege 28000, azaz huszonnyolcezer Ft

MEGBÉLYEGZÉS,KIREKESZTÉS

"Ismerj meg minket, mielőtt azt mondod a társadalmunk selejtje!"

Mért alakítanak az epilepsziás emberek nehezen, baráti kapcsolatot, esetleg érzelmi (szerelmi) kapcsolatot embertársaikkal? Ez nagyon bonyolult , mégis egyszerű kérdéskör.

Az epilepsziás ember a maga kis hangulat változásaival, dühkitöréseivel, nehezen kezelhető társ. Olyannak kell elképzelni egy epilepsziást, a maga kis zárt világában, mint az esőembereket, bár mi könnyen kommunikálunk , de nehezen nyílunk meg, és ez nem csak a mi hibánk ,hanem a társadalom kirekesztése is!
A megkülönböztetés már az oviban elkezdődik, aztán a sulikban folytatódik, a pályaválasztás behatárolt, a munkavállalás szinte lehetetlen. Ezek után csoda, ha magába fordul az epilepsziás?? A válasz egyszerű nem!
Sok társunk depressziós , mert nem tudja betegségét elfogadni, vagy megbékélni vele, ill. a társadalom felől érkező negatív jelzések és szánalmak, befelé fordítják az epilepsziásokat, ezért van , hogy sokan csak a hasonló betegséggel küzdő emberekkel tudnak igazi kapcsolatot kialakítani!

Ha a kapcsolat teremtés sikeres akkor sokan keverik a kapcsolat milyenségét, pl barátág - szerelem, ismeretség – barátság. Ha ez a kapcsolat kicsit szorosabb az epilepsziás ember hajlamos a kapcsolat másik tagját kisajátítani önmaga számára, és akár hisztivel ,dühkitöréssel , is képes jelezni vagy tudtára adni másnak hogy „El a kezekkel Vietnámtól!” Ez a kisajátítás legtöbbször csalódással végződik, a másik fél kihátrálása miatt, mert egyszerűen barátságával ,esetleg szerelmével „megfolytja, elszívja a levegőt előle.
A kapcsolatba való túlzott belehajszolás a vágyálmok beleképzelése sokszor jár megszaporodott rohamokkal a stressz felfokozott mértéke miatt.
A „szerzett” epilepsziák, a felnőttkorban kialakult illetve az idős kori epilepsziák esetében a kapcsolat teremtés az egyén természetétől függően megmarad , csak az eltitkolás dilemmájával kell megküzdenie.
Gyermekek esetében már összetetteb a kép , a párok, az egyén, és a csoport viszonyában a kialakuló erőviszonyok a központi szerep és sokminden más meghatározza azt hogy az adott közösségben milyen helyet tölt be az epilepsziás gyermek ,.
Ha a csoport vezető Óvonő illetve pedagógus , rosszul térképezi fel a viszonyokat , és sok mindenből kirekeszt,i a bevonás helyett a sérült gyermeket ,akkor megindul a bezárkózás folyamata melynek vége a szocializálódásban való elmaradás is lehet
A csecsemők esetében , mikor még a beszéd reakciók nem jelennek meg , és a mozgások sem összerendezettek, akkor a csecsemő létéhez mások közvetítésére van szükség, Önmagán nem tud segíteni, önszabályozó viselkedése kialakulatlan. Nem maga cselekszik, nem alanya hanem tárgya a létfenntartó cselekvésnek.
Az egyénekre adott reakciók sorozata majd a diferenciállt reakciók megjelenése ,ez jelenik meg az utánzásos megértés igényében. A külső minta tükör . Az én mint a másiknak a párja, mint a társ kiegészítője jön létre. Ezt az egészséges folyamatot már eleve felül írhatja egy sajnálatos epilepszia megjelenése. Mindezek ellenére szives figyelmébe ajállom a gyermekes szülők számára Mérei Ferenc: Közösségek rejtett kapcsolata című munkáját. A legtöbb beteg jobban szenved környezete elhárító, kiközösítő, megbélyegző magatartásától, mint magának az epilepsziának a tüneteitől.
Már kisgyerekkorban kezdődik a megkülönböztetés, amikor nem szívesen, vagy egyáltalán nem veszik be őket a bölcsödébe, később nem viszik el őket iskolai kirándulásra, táborba, és felnőttként ők azok, akiket legutoljára vesznek fel a munkahelyeken, és leghamarabb bocsátanak el. Pedig az epilepsziások, éppen a sok rossz tapasztalat miatt, nagyon igyekeznek bizonyítani, és kiválóan dolgoznak. – Sokéves orvosi gyakorlata alapján szűrte le ezt a véleményt dr. Jerney Judit, a Budai Gyermekkórház Epilepszia Centrumának főorvosa.
„Az epilepsziás és a fejgörcsös beteg számára csak illúzió, hogy ez volt a végső és utolsó roham.”
„Az epilepsziás várja rohamát, melyben védtelen egy kegyetlen világban: fél, visszavonul, egyre bizalmatlanabb lesz.”
A legtöbb beteg ugyanis jobban szenved környezete elhárító, kiközösítő, megbélyegző magatartásától, mint magának az epilepsziának a tüneteitől.
Az epilepsziával élő embereket a betegségből eredő hátrányokon túlmenően sújtja a hazánkban még mindig érvényesülő, tudatlanságból, illetőleg téves nézetekből származó társadalmi előítélet. Ennek következményeként a rohammentes epilepsziás betegek is nehezen jutnak munkához, szükségtelen megkülönböztetést kell elszenvedniük. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb probléma, hogy a laikusok, de sokszor az orvosok sem tesznek éles különbséget a rohammentes és nem rohammentes betegek között.
A tartósan és megbízhatóan rohammentes epilepsziások esetében ugyanis nem jogos semmiféle korlátozó intézkedés, amit az "epilepszia" címke hív elő. Márpedig az epilepsziás betegek döntő része, körülbelül 65-70 százaléka gyógyszeres kezeléssel tünetmentessé tehető. Így pontos gyógyszerszedéssel és bizonyos helyzetek (pl. alvásmegvonás, vibráló fények, alkoholfogyasztás) kerülésével a betegek nagy része, az előítéletekkel szemben teljes életet élhet, dolgozhat, sportolhat és néhány év rohammentesség után autót is vezethet.
Az eoilepsziások panaszaiból kiderül azonban az is, hogy sokan jobban szenvednek a környezet elhárító, kiközösítõ, olykor megbélyegzõ magatartásától, mint maguktól az epilepsziás rohamoktól. A hátrányos megkülönböztetés már a kisgyermekkorban kezdõdik: nem mindenhol veszik fel szívesen, vagy egyáltalán nem, az epilepsziás gyermeket bölcsõdébe, óvodába; van ahol nem viszik el iskolai kirándulásra vagy nyári táborba, késõbb nem szívesen alkalmazzák a munkahelyeken, és ezek nagyon finom megfogalmazások!!

A betegség elfogadása és a környezettel való elfogadtatása türelmes magyarázatot és bizalmon alapuló együttmûködést tesz szükségessé a beteg, a család és a kezelõorvos között, aki szükség esetén a pszichológia, szocioterápia, pszichiátria, neuropszichológia szakembereit is bevonja a gondozási munkába. Az epilepsziák közel háromnegyede a 20. életév elõtt kezdõdik, tehát a gyermekek személyiségfejlõdését és szocializációját a helytelen önértékelés és megbélyegzõ környezeti hatás igen kórosan befolyásolhatja.
A munkáltatók felvilágosulatlansága miatt a munkanélküliek száma az átlagnépességhez viszonyítva kétszer-háromszor magasabb, továbbá jelentősebb, mint más betegségek esetében. A betegség eltitkolása hozzájárul a társas elszigeteltséghez, az alacsony önértékelés kialakulásához, az önállótlansághoz és a depresszióhoz.
Egyik legfájóbb hátrány az e betegségben szenvedők számára a gépkocsivezetés tilalma. Sokan emiatt nem tudnak megfelelő állást találni, másoknak az okoz problémát, hogy sok munkaadó fél alkalmazni epilepsziás beteget, attól tartva, hogy nem képes ellátni munkáját, balesetet okozhat, stb. Elmondható azonban, hogy az ilyen betegek többsége precíz, iparkodó, következetes ember.
Sajnos még napjainkban is a világ számos helyén ellenérzéssel fogadják, sok helyütt valósággal kiközösítik az epilepsziásokat – talán leginkább a tünetek látványos és ijesztő volta miatt. Vannak országok, ahol nem engedélyezik számukra a házasságkötést, nem kaphatnak gépjárművezetői engedélyt, vagy ha kitudódik a bajuk, elbocsátják őket a munkahelyükről.
Az idegenkedés és az előítélet oka minden bizonnyal az, hogy az emberek igen keveset tudnak a betegség mibenlétéről. Igaz, nem könnyű kiismerni a kór természetét, hiszen számos különféle oka lehet, s megnyilvánulási formái is igen változatosak.
CSAK NÉHÁNY HÍRES EPILEPSZIÁS A SOK KÖZÜL, BÁR AZT HISZEM AZ IGAZI NAGY LELKEK MI VAGYUNK EGYSZERŰ HÉTKÖZNAPI EPISEK!! Babits Mihály, Hamingway ,
Dosztojevszkij, Julius Ceasar , Van Gogh, Orleáni szűz.,
Lord Byron, V. Ferdinánd, Pascal, Nagy Péter cár, IX. Pius pápa, Gustave Flaubert Alfred Nobel Nagy Sándor Moliére V. Károly V. I. Lenin Pál apostol Richelieu bíboros Szókratész Vincent van Gogh Rasputin A sor nagyon sokáig folytatható lenne!!

KÖRNYEZETÜKTŐL SZENVEDNEK AZ EPILEPSZIÁSOK
TÉVHITEK FÉLELMEK AZ EPILEPSZIA KÖRÜL
2007. évi XCII. törvény (EZ A TÖRVÉNY EMLÍTI AZ EPILEPSZIÁVAL ÉLŐKET A FOGYATÉKKAL ÉLŐK KÖZÖTT ELŐSZÖR!!) a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről 1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az Egyesült Nemzetek keretében 2006. december 13-án, New Yorkban elfogadott, a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv (a továbbiakban: Jegyzőkönyv) kötelező hatályának elismerésére. 2. § (1) Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (2) Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő: „A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény Preambulum A jelen Egyezmény részes államai a) felidézve az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelveket, amelyek a szabadság, igazság és béke alapjaként ismerik el az emberiség valamennyi tagjának veleszületett méltóságát és értékét, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogait a világon; b) elismerve, hogy az Egyesült Nemzetek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és az Emberi Jogok Nemzetközi Egyezségokmányaiban kimondta és elfogadta, hogy az ezekben meghatározott valamennyi jog és szabadság mindenkit megillet bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül; c) újólag megerősítve valamennyi emberi jog és alapvető szabadság egyetemességét, oszthatatlanságát, egymástól való kölcsönös függőségét és egymással való kölcsönös kapcsolatát, és annak szükségességét, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára biztosítsák ezek teljes mértékű gyakorlását hátrányos megkülönböztetés nélkül; d) felidézve a Gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányt, a Polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányt, a Faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményt, a Nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezményt, a Kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni nemzetközi egyezményt, a Gyermek jogairól szóló egyezményt, valamint a Migráns munkások és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt; e) elismerve, hogy a fogyatékosság egy változó fogalom, továbbá, hogy a fogyatékosság a fogyatékossággal élő személyek és az attitűdbeli, illetve a környezeti akadályok kölcsönhatásának következménye, amely gátolja őket a társadalomban való teljes és hatékony, másokkal azonos alapon történő részvételben; f) elismerve a Fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos cselekvési világprogramban és a Fogyatékossággal élő személyek esélyegyenlőségéről szóló általános szabályokban rögzített alapelvek és politikai irányelvek fontosságát a nemzeti, regionális és nemzetközi szintű politikák, tervek, programok és cselekvések előmozdításában, kialakításában és értékelésében a fogyatékossággal élő személyek további esélyegyenlősítése érdekében; g) hangsúlyozva, annak fontosságát, hogy a fogyatékosságügy középpontba állítása a fenntartható fejlődés releváns stratégiáinak szerves részét képezi; h) elismerve továbbá, hogy bárkinek a fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetése az emberi személy veleszületett méltóságának és értékének megsértése; i) elismerve továbbá a fogyatékossággal élő személyek sokféleségét; j) elismerve valamennyi fogyatékossággal élő személy, beleértve a fokozottabb támogatást igénylő személy, emberi jogai előmozdításának és védelmének szükségességét; k) aggodalmukat fejezve ki amiatt, hogy a különböző okmányok és kötelezettségvállalások ellenére a fogyatékossággal élő személyek továbbra is akadályokkal szembesülnek a társadalomban való egyenlő részvételük során, és amiatt, hogy emberi jogaik a világ valamennyi táján sérülnek; l) elismerve a nemzetközi együttműködés fontosságát a fogyatékossággal élő személyek életkörülményeinek minden országban, különösen a fejlődő országokban történő javítása érdekében; m) elismerve a fogyatékossággal élő személyek meglévő és lehetséges értékes hozzájárulását közösségük általános jólétéhez és sokszínűségéhez, továbbá, hogy a fogyatékossággal élő személyek emberi jogaik és alapvető szabadságaik teljes körű gyakorlásának, és a fogyatékossággal élő személyek teljes körű részvételének előmozdítása a társadalomhoz való tartozásuk érzését erősíti, valamint a társadalom emberi, szociális és gazdasági fejlődésében, továbbá a szegénység felszámolásában jelentős előrehaladást eredményez; n) elismerve a fogyatékossággal élő személyek számára egyéni autonómiájuk és függetlenségük fontosságát, beleértve saját döntéseik meghozatalának szabadságát; o) figyelembe véve, hogy a fogyatékossággal élő személyeket tevékenyen be kell vonni a programokkal és politikával kapcsolatos döntéshozatali folyamatokba, különösen az őket közvetlenül érintők vonatkozásában; p) aggodalommal tekintve azon fogyatékossággal élő személyeket körülvevő nehéz körülményekre, akik faj, bőrszín, nem, nyelv, vallás, politikai és más vélemény, nemzeti, etnikai, őslakos vagy társadalmi származás, vagyon, születés, életkor vagy más helyzet alapján a hátrányos megkülönböztetés többszörös vagy súlyosabb formáival szembesülnek; q) elismerve, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok esetében gyakran nagyobb a kockázata, otthonukon belül és azon kívül, erőszaknak, testi sértésnek vagy bántalmazásnak, hanyag vagy gondatlan bánásmódnak, rossz bánásmódnak vagy kizsákmányolásnak; r) elismerve, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek számára más gyermekekkel egyenlően kell biztosítani valamennyi emberi jog és alapvető szabadság gyakorlását, emlékeztetve továbbá a Gyermek jogairól szóló egyezmény részes államainak e célból vállalt kötelezettségeire; s) hangsúlyozva a nemi szempont valamennyi erőfeszítésbe történő beépítésének szükségességét az emberi jogok és alapvető szabadságok teljes gyakorlásának elősegítése érdekében a fogyatékossággal élő személyek számára; t) hangsúlyozva azt a tényt, hogy a fogyatékossággal élő személyek többsége szegény körülmények között él, és e tekintetben felismerve annak kiemelt szükségességét, hogy foglalkozni kell a szegénységnek a fogyatékossággal élő személyekre gyakorolt káros hatásával; u) figyelembe véve azt, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt célok és alapelvek teljes tiszteletben tartásán, valamint az alkalmazandó emberi jogi okmányok teljes betartásán alapuló béke és biztonság feltételei nélkülözhetetlenek a fogyatékossággal élő személyek teljes védelméhez, különösen fegyveres konfliktusok és idegen megszállás idején; v) elismerve a fizikai, társadalmi, gazdasági és kulturális környezet, az egészség és oktatás, valamint az információ és a kommunikáció hozzáférhetőségének fontosságát ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő személyek képessé váljanak valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes gyakorlására; w) felismerve azt, hogy az egyénnek, akinek kötelezettségei vannak más egyének és a közösség felé, amelyhez tartozik, feladata, hogy törekedjen az Emberi Jogok Nemzetközi Törvényében elismert jogok előmozdítására és betartására; x) meggyőződve arról, hogy a család a társadalom természetes és alapvető közösségi egysége, valamint, hogy a család jogosult a társadalmi és az állami védelemre, továbbá hogy a fogyatékossággal élő személyeknek és családtagjaiknak meg kell kapniuk a szükséges védelmet és támogatást, amely lehetővé teszi, hogy a családok hozzájárulhassanak a fogyatékossággal élő személyek jogainak teljes és egyenlő gyakorlásához; y) meggyőződve arról, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogainak és méltóságának előmozdítására és védelmére irányuló átfogó és egységes nemzetközi egyezmény jelentősen hozzá fog járulni a fogyatékossággal élő személyek súlyos társadalmi hátrányának orvoslásához, és előmozdítja egyenlő esélyekkel történő részvételüket a civil, a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet területén mind a fejlődő, mind a fejlett országokban, a következőkben állapodtak meg:
A TÖRVÉNY TELJES SZÖVEGE!
Prof. Halász Péter, Sitku Valéria: Az epilepsziával élõk rehabilitációjának aktuális kérdései



Üzenetküldés
Várjuk véleményed a honlappal és a betegséggel kapcsolatban!

E-mail címed:
Szöveg:

Képgaléria





Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!